Geezer Butler

  2006.02.17. 20:00

Geezer Butler, azaz Terence (Terry) Butler 1949 július 17.-én született Birmingham-ben, ahonnan késobb világkarrierre indult majdani kollégáival. Eloször a Rare Reed nevu bandában alapozott, ahol is az énekes egy Ozzy Osbourne nevu arc volt; egy ido után nyilván valami újat akartak csinálni, s összeröffentek Tony Iommival és Bill Warddal, akik akkor a Mithology illetve a Cumbria címu bandákkal éltek együtt. Ez az idoszak 1967-tol 1969-ig terjedt, elso nevük Polka Tulk, majd Earth-re változtatják. Mivel muködött egy náluk akkor valamivel híresebb, pontosabban már befutott banda ezen az anyakönyvi néven, lecserélték a cégért: s mero véletlenségbol, egy Boris Karloff film után Black Sabbath nevet kapott a közös project.

 

Az 1970. február 13.-án Black Sabbath névvel és címmel kiadott lemez igazi átüto siker volt, melyet a többi nagy album követett. Geezer, pozícióját tekintve basszista, s igen professzionális riffeket dünnyögött Iommi mester mellett; s nem utolsó sorban a Sabbath szövegállomány tekintélyes részét is o vetette papírra. (Egy interjúban Ozzy azt mondja, Geezer követte el a nagy dalokat -bár nem nevezi meg oket, - s a teljes repertoár 90%-át. Butler ennél szerényebb, hogy ezt valaha is elismerje.)

 

Geezer Ozzy - Sabbath-ból való - kiválása után is maradt a tagok között, s vitte tovább a fáklyát; egyértelmuen elmondható, Geezer volt az (s persze Iommi is) aki megteremtette az igazi doom metalt, s nem a '80-as, '90-es években, hanem 1970-tol folyamatosan így nyomul.

 

A klasszikus Sabbath repertoárból érdemes megemlíteni az igazán basszus-centrikus nótákat, úgy mint a Black Sabbath, az N.I.B., az After Forever, a Hand of Doom, az Into the void, s a Sleeping village címu muveket - s érdemes összehasolítani a mai munkákkal. Nem elgondolkodtató, hogy ez a négy zenész csinált valódi forradalmat a Rock and Roll-ban és az után?

 

A Sabbath-tal való több mint 20 éves kapcsolat után 1994-ben végképp megvált az utolsó eredeti tagtól, Iommitól, aki az útközben már megismert irányvonalat kívánta továbbvinni. Geezer ezzel nem értett egyet, o igazi kemény zenét akart, s nem az Iommi féle klasszikus, erosen Purple-ösödo hangzatot. (Iomminál ez a trend már a Sabbath Bloody Sabbath, illetve a '76-os Technical Extasy albumoknál már a felszínre tört.) Ígysem maradt egyedül a bogos-mágus, Ozzy-val kooperáltak, segített az Ozzmosis album teto alá hozásával, s ismét forgatta a tollat is: Thunder Underground, My Jekyll doesn't hide szerzoje is o (az albumon található infók szerint). Egy kis turnézgatás, stúdiózás után megunhatták egymást, mert Butler önállósította magát, magával ragadva az Ozzmosis dobosát, Dean Castronovot is. Visszatérve Birminghambe, régi cimborájával, Pedro Howse-zal akadt össze annyira, hogy gyorsan össze is dobtak hármasban egy nagy adag kemény témát; s már csak a torok intézménye hiányzott - s hamarosan meg is érkezett, mégpedig Burton C. Bell, a Fear Factory együttes énekesének személyében.

 

Irtózatosan rövid ido alatt, kevesebb mint 6 hét (!) leforgása alatt kész volt az album, próbákkal, miegymással együtt: s a plebs nagy örömére 1995. elso negyedére már az utcán volt a Plastic Planet.

 

Az anyag nagyon bejött, szakmai-rajongói körökben ütött, bár - mint azt már megszokhattuk - ez az album sem érhetett el akkora sikert, mint a Sabbath annak idején. (Piac+kereslet) Geezer nagyon pontosan dolgozott, s igen szerencsés dalok születtek. Rögtön az elso szám, a Catatonic Eclipse megteremti ezt a valódi doom hangulatot, mely sötét, de kellemesen ismeros egy Sabbath-orült fülnek. A Seanse Fiction számban lehet valamennyire kihallani a basszust az intorésznél, s megállapíthatjuk ismét, Geezer nem egy beképzelt figura - nem akarja magát az elso sorba tolni; habár minden joga meglenne...

 

Talán egy-két imprót, bogo-szólót becsempészhettek volna a dalokba, de így is tökéletesen kijön az egész cucc.

 

Az album felvételei után a hörgos srác elrohant a Fear Factory-jával koncertezni, így a további tizenegynehány megírt dal ideiglenesen kiadatlanul maradt, de hamarosan ez az ur is betöltodött. (Visszarándulva az énekeshez: talán nem véletlen a választás, ui. ez a gruppe lép fel újabban Ozzy elott - akár Ozzfest, akár Black Sabbath Reunion koncert van... Ozzy nagyon nyomja oket.)

 

Black Science, 1997. Két év várakozás után megjelentette Geezer a fennmaradt dalait, s megint jól összejöttek az alkotók, bár a hörgést már más végzi: egy Clark Brown nevu ürge, aki egyes fotókon kifejezetten hasonlít a Bloodhound Gang frontemberére, remélem nem rokonok.

 

Pedro úr igen keményet nyomott megint, sajnos azonban többet nem tudok az anyagról nyilatkozni, mert nem ismerem túlságosan. Valahogy friss hús, de nem hozza azt a feelinget, mint a Plastic Planet. Az igazi, tökös album volt - s elég gyakran kívánkoznak vissza a régi Sabbath slágerek is a lejátszóba.

 

Az élet zajlik tovább, s a Black Sabbath is újra összeállt. Itt most lehetne - ünneprontásként - az anyagi vonzatokról beszélni, - mégis ez egy új korszak kezdete. Ha minden igaz, nemsokára pár új Sabbath számmal leszünk gazdagabbak, s talán egy vadonat új albumot is kitehetünk nyolcadiknak a polcra a valódi Sabbath-tól. A decemberi koncertek hangulata, s az együttes igazi egysége legalábbis ezt mutatja, s ha minden igaz, mondhatjuk: A Sabbath örökké élni fog!