Tommy Iommi

  2006.02.17. 19:59

Tommy Iommi, az együttes szólógitárosa, eredeti nevén Frank Anthony Iommi 1948. február 19-én született Birmingham-ben, hasonlóan a Sabbath többi tagjához. A szennyes iparnegyed füstjében természetesen nem sok kitörési lehetoség adódott, egyedül a '60 évek változó - s egyáltalán nem pozitív - világa jelenthetett meghatározó élményt számára. Iommi még a beat nemzedék elotti éra szülötte, a "klasszikus" jazz, és blues irányvonalának követoje. Iommi - pályatársaihoz hasonlóan - a szükséges iskolák elvégzése után egy helyi gyártelepen kezdett dolgozni, ahol is 18 éves korában szörnyu baleset érte: a gyárban egy gép leszelte bal kezének néhány ujjpercét. Hiába volt a megfelelo orvosi ellátás, az orvosok azt mondták lehetetlen, hogy újra gitározzon. Ez igen érzékenyen érinthette volna karrierjét, mivel balkezes gitáros. Az elso idokben próbálta "átszoktatni" magát a jobb kezes fogásra, de nem sikerült, sérült bal kezével pedig igen fájdalmas lett volna a folyamatos gitárjáték (vékony, fém húrokon, ne feledjük.) Tony azonban nem adta fel: egy angol ital kupakját megolvasztotta, borrel vonta be, és ezeket tette sérült ujjai végére.

 

1967-68 között Iommi és Bill Ward (dobos) a Mythology nevu együttesben játszott. Legnagyobb riválisuk a Rare Breed nevu banda volt, ahol Geezer Butler volt a basszusgitáros, és Ozzy Osbourne az énekes. Akkoriban Iommi és Ozzy nem voltak túl jóban -magyarul utálták egymást - elsosorban annak köszönhetoen, hogy nemcsak konkurens zenekarban, hanem rivális utcai galeriben is "ténykedtek". Aztán amikor '69-ben Geezer, Iommi és Ward összejött egy új banda megalakításának tervével, Bill Ozzy-t javasolta énekesnek. Természetesen Tony-t külön meg kellett gyozni, de mint láthatjuk ez sikerrel járt.

 

Az új banda neve Polka Tulk lett, egy Ozzy fürdoszobájában talált flakon után. Nem sokkal késobb az együttes neve átkeresztelodött Earth Blues Company-re, majd simán Earth-re. Azonban már volt egy ilyen elnevezésu banda, úgyhogy ezt a nevet is meg kellett változtatni. Akkoriban látták az együttes tagjai a Black Sabbath c. Boris Karloff horrort. Innen a legenda, miszerint Geezer a mozi hatására javasolta ezt a nevet, márcsak a túlvilági hangzás miatt is, s ekkor fogalmazódott meg a "Ha az emberek fizetnek azért, hogy megrémüljenek a moziban, akkor miért nem csinálunk félelmetes zenét?" jelmondat is. Habár nem ilyen egyszeru hollywoodi marketingszemlélettel vágtak neki a komoly munkának, pályafutásukat ténylegesen ez a sötét, tartalmas "doomsey" hangzás, s mellette a hasonlóképpen elgondolkoztató szövegek jellemzik.

 

Az ezt követo, a rocktörténelmet meghatározó idoszak 1970-1978-ig tartott. Ez ido alatt Iommi olyan klasszikus riffeket írt, mint pl. a Paranoid, Iron Man, Symptom Of The Universe, N.I.B, Children Of The Grave, és még lehetne sorolni. A hetvenes évek közepe után a Sabbath vesztett a keménységébol, ami több oknak tudható be. Közrejátszott a közel 10 éves sikerhez tartozó kiüresedés, a fokozott élvezethajszolás miatti megfáradtság, s a hippikorszak zenei pálfordulása. Mint minden együttesben, sajnos itt is voltak belso konfliktusok. Az "igazi csata" mint mindig is, Iommi és Ozzy között zajlott, és természetesen az ego-ról volt szó.

 

A színpadi felállás '75 után kissé furcsán megváltozott: az akaratát érvényesíto Iommi került középre, Ozzy, a frontember pedig a színpad szélén volt kénytelen tartózkodni a fellépések alatt. Ez azért különös, mert hát Tony tényleg óriási tehetség, de a koncertek alatt igen passzív, sokszor csak egy helyben nyüvi Gibsonját. Ozzy pedig egy igazi frontember, fantasztikus hangulatot tud csinálni. Ezért és még egyéb meghatározó lelki okok (például édesapja halála) miatt Ozzy 1978-ban kivált a bandából, és ezzel az igazi, klasszikus Black Sabbath felbomlott.

 

1980 és 1982 között Ronnie James Dio (ex Rainbow, Elf) lett a banda énekese, ezután pedig állandó tagcserék következtek, csak egy ember maradt sziklaszilárdan pozícióján: Tony Iommi. Ahogy késobb nyilatkozta: "Még a magánéletemet is az együtteshez igazítottam, a banda az életem." (Itt zárójelben megjegyezve az is hasonló zajos megmozdulásoktól követve.)

 

A korai ex Ozzy idoszak énekesei (Dio, Ian Gillan - ex Deep Purple) után zeneileg is nehéz idoszak jött. Persze ez ido alatt is születtek kiemelkedo alkotások, de ezek az eredeti Sabbath színvonalát mégsem érik el.

 

A kilencvenes évek elejéig a volt tagok jóformán nem is érintkeztek egymással - mindannyian saját szóló karrierjüket építették. Mivel Iommi tulajdona lett a Black Sabbath név, így védjegyként ez az idoszak tulajdonképpen az o egyéni karrierjeként is felfogható, Bár csak a Seventh Star címu album (ének: Glenn Hughes, dobok: Eric Singer, basszus: Dave Spitz, billentyus: Geoff Nichols) lett bizonyíthatóan szólóalbum, amely végül is a "Tony Iommi featuring Black Sabbath" alcímet viselte - meglepo módon.

 

1997-98-ban aztán hirtelen elhatározástól vezéreltetve jött a nagy bejelentés: Reunion, az újra egyesülés. A Nagy Négyes újra összeállt, bár új albumot még nem adtak ki. Eredményként egy európai illetve egy amerikai turnét lehet feltüntetni, méghozzá annyi felhanggal, hogy végülis Budapest volt az elso állomás. (A nyolcvanas években az egyik felejtheto felállással tervbe volt véve egy magyarországi szereplés - de ismeretlen, illetve nagyon is nyilvánvaló politikai okokból ez elmaradt.)