Bill Ward

  2006.02.17. 20:01

Bill Ward Birmingham-ben született 1948-ban. 15 évesen kezdett dobolni, foleg koncerteztek, feldolgozás dalokkal. Ward sok bandában játszott, mielott megismerkedett volna 1964-ben Tony Iommi-val. A két zenész a Mythology nevu bandát alapította elsoként, majd amikor össze ismerkedtek Ozzy Osbourne-nal, majd Geezer Butler-el, és elindult a Polka Tulk Blues nevu csapat, ami késobb Earth-re, majd 1969-ben Black Sabbath-ra váltotta a nevét. IGEN! Ez az 1997-ben megjelent album a Sabbath eredeti dobosának második szóló lemeze (az elso 1990-ben jelent meg "Ward One: Along the Way" címmel), amin elsosorban dalszerzoként és énekesként mutatkozik be. Nem kimagasló album, a dalok sem kimagaslóak, de Bill annyira rokonszenves-szimpatikus figurája a rocklegendák sorának, hogy írni kell róla!

 

Bill erre a lemezre megszervezett csapatában Keith Lynch és Spencer Sercombe gitározik, Paul Ill (ex-EARL SLICK) basszusgitározik és Ronnie Ciago (ex-RIVERDOGS) dobol. A hangzás rockos, bár szaxofon is sokszor tunik fel, amitol talán öregesebb a hangualat, mint kellene. Bill-nek nincs rossz hangja. Inkább blues-os, mint rockos. Kb, úgy énekel, mint Clapton. - Hate

 

A Children Killing Children akusztikus ballada szeruség, folkos beütésu akusztikus gitárokkal. nem igazán jön át a dal célja, mert Bill hangja nem elég kifejezo, de azért nem rossz nóta.

 

A Growth is egy ballada, csak itt már elektronikus hangszerek vannak. Lassú, beat beütésu dalról van szó, ahol Bill nem annyira van a helyzet magaslatán. (Csúszkál a hangja.)

 

Végre hard rock - blues jön át a When I was a Child-ben, amiben harmónikázik, és valamiféle Sabbathra utaló gitárok is vannak, de ez inkább blues.

 

Country hangzással, bendzsóval indul a Please Help Mommy (She's a Junkie), ami aztán rock and roll-ként ér véget.

 

A Shine talán a legkeményebb nótája a lemeznek, ha nem is tökéletes, de blues-rocknak nem annyira rossz a lassú, kiállásos gitárok, nehézkes ütemekkel.

 

Lassú blues nóta a Step Lightly, 1 perces afrikai ütosökkel telik a Love & Innocence. Ezt az afrikai vonalat viszi a tovább az Animals sok ütossel, és sok népies vokállal.

 

Igazi lassú blues a Nighthawks Stars & Pines, enyhén unalmas dallamokkal. A Try Life pedig még ennél is rosszabb, lassú és unalmas. A végén a When the Bough Breaks van, ami ismét ballada, csúszkáló énekkel.

 

Összefoglalva: Ez a lemez attól érdekes, hogy a Sabbath dobosának lemeze. Nem fogja meg az embert, csak akkor, ha kedveli a fazont! Mivel engem még 70-ben megfogott, így ez az érzés sokat erosít a lemez megítélésénél is... Azt hiszem vele lehetek elfogult: